4.fejezet

Eun MI Pov:   

-        Mi a… - néztem körül. - Még is hol vagyok? – szálltam ki az ágyból. - Én úgy emlékeztem, hogy a parkban

aludtam el. – Körbe néztem a szobába. A szoba meseszép volt. Külön fürdője volt. Benéztem a szekrénybe és elégé meg lepet, amit láttam. Az összes ruhám. – Még is…

-        Látom felébredtél. – szakított félbe egy hang. Azonnal megpördültem és ledöbbenten néztem az illetőre. – Még is.. mi ez? – végre meg tudtam szólalni.

-        A ruháid. Mától kezdve itt fogsz velem lakni. – válaszolt nyugodtan. Eleinte fel se fogtam, hogy mit mondott.

-        MIIII???? – sikítottam fel. – Azt már nem. Biztos, hogy ez valami vicc. – fogtam a fejem.

-        Bárcsak az lenne. – masszírozta halántékát. – Megsüketültem. – mutatott a fülére.

-        Ji. – elégé meglepődött, hogy csak simán a becenevén szólítottam. Még én is. – Magyarázd el.

-        Na figyelj. Mostantól itt kell laknod, hogy tudjak rád ügyelni. – mondta majd kiment a szobámból maga után

becsukva az ajtót. . Ezt nem hiszem el. mivel még a tegnapi ruhám volt rajtam ezért, úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni. A testemnek nagyon jól eset a hideg zuhany. Mivel elég meleg volt ezért egy fekete rövidnadrág és egy lazább szürke pólóra eset a választásom.

-        És még is most mihez kezdjek? – kérdeztem meg magam. De a hasam meg is adta a választ. Ezért kimerészkedtem a szobámból és elindultam felfedezni a házat. Nem mondom elég szép. Jiyong - ot sehol se találtam. Végül meg találtam a konyhát és csak reménykedni tudtam, hogy van is benne valami. Hát ez is szertefoszlott ugyan is a hűtő kongott az ürességtől. Ezért fogtam magam és elmentem bevásárolni.

Jiyong Pov:

Mikor kijöttem Eun Mi szobájából fogtam magam és elmentem a YG – be. Épp indultam volna be a főnök irodájába mikor valaki nekem jött.

-        Hana.

-        Szia. – köszönt mosolyogva. – Eun Mi hol van?

-        Otthon maradt.

-        Mii? – sikított fel. Rám meg a frászt hozta. – Hogy lehet valaki ekkora nem normális.

-        Mit mondtál? – emeltem fel a hangom.

-        Az vagy. Jól hallottad. Nem lehetsz ennyire felelőtlen.

-        Ugyan már semmi baja sem lesz. – nyugtattam meg.

-        Hát ebben nem lennék olyan biztos.

-        Nem fogja senki sem bántani.

-        Én nem is emitt aggódok. – mondta miközben mosolyra húzta az ajkait.

-        Ezzel meg mire célzol? – kérdeztem meglepetten.

-         Hát tudod. Eun Mi még akkor is képes bajba kerülni mikor nem csinál semmit se. – kezdet el nevetni.

-        az képtelenség. Nem lehet valaki ennyire béna. – lepődtem meg.

-        Híd el, lehet. És te még nem találkoztál Eun Mi – val.

-        Csak ki bírja egy órát nélkülem.

-        Te tudod. De én szóltam. - ment el mellettem miközben megverekedte a vállam.

Eun Mi Pov:

Egy hatalmas boltba vezetett utam. Mikor bementem mintha mindenki engem nézet volna. És mikor leeset,

hogy miért már késő volt. Elfelejtettem leengedni a hajam. Így mindenki megbámult, amiért van valami a nyakamon. Mikor bevásároltam indultam haza. Lepakoltam a konyhába a cuccokat majd neki láttam a főzésnek. Mikor éppen már majdnem kész voltam csak egy pár darab gyümölcsöt akartam meghámozni, mikor megcsúszott a kezem és egy szép mély vágást ejtettem a csuklómon.

-        A francba. - A vérem egyből utat talált magának és folyt lefele a   

kezemen. Amit fogtam eldobtam és beszaladtam a fürdőszobámba. Meg mostam majd becsavartam a kezem egy törölközőbe még meg nem találom a ködszereket. De nem találtam se merre ezért leültem a kanapéra, és vártam, hogy Jiyong haza jöjjön. A látásom kezdet homályosodni ezért ledőltem és hamar el is aludtam.

To Be Continued..