4.fejezet

Eun MI Pov:   

-        Mi a… - néztem körül. - Még is hol vagyok? – szálltam ki az ágyból. - Én úgy emlékeztem, hogy a parkban

aludtam el. – Körbe néztem a szobába. A szoba meseszép volt. Külön fürdője volt. Benéztem a szekrénybe és elégé meg lepet, amit láttam. Az összes ruhám. – Még is…

-        Látom felébredtél. – szakított félbe egy hang. Azonnal megpördültem és ledöbbenten néztem az illetőre. – Még is.. mi ez? – végre meg tudtam szólalni.

-        A ruháid. Mától kezdve itt fogsz velem lakni. – válaszolt nyugodtan. Eleinte fel se fogtam, hogy mit mondott.

-        MIIII???? – sikítottam fel. – Azt már nem. Biztos, hogy ez valami vicc. – fogtam a fejem.

-        Bárcsak az lenne. – masszírozta halántékát. – Megsüketültem. – mutatott a fülére.

-        Ji. – elégé meglepődött, hogy csak simán a becenevén szólítottam. Még én is. – Magyarázd el.

-        Na figyelj. Mostantól itt kell laknod, hogy tudjak rád ügyelni. – mondta majd kiment a szobámból maga után

becsukva az ajtót. . Ezt nem hiszem el. mivel még a tegnapi ruhám volt rajtam ezért, úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni. A testemnek nagyon jól eset a hideg zuhany. Mivel elég meleg volt ezért egy fekete rövidnadrág és egy lazább szürke pólóra eset a választásom.

-        És még is most mihez kezdjek? – kérdeztem meg magam. De a hasam meg is adta a választ. Ezért kimerészkedtem a szobámból és elindultam felfedezni a házat. Nem mondom elég szép. Jiyong - ot sehol se találtam. Végül meg találtam a konyhát és csak reménykedni tudtam, hogy van is benne valami. Hát ez is szertefoszlott ugyan is a hűtő kongott az ürességtől. Ezért fogtam magam és elmentem bevásárolni.

Jiyong Pov:

Mikor kijöttem Eun Mi szobájából fogtam magam és elmentem a YG – be. Épp indultam volna be a főnök irodájába mikor valaki nekem jött.

-        Hana.

-        Szia. – köszönt mosolyogva. – Eun Mi hol van?

-        Otthon maradt.

-        Mii? – sikított fel. Rám meg a frászt hozta. – Hogy lehet valaki ekkora nem normális.

-        Mit mondtál? – emeltem fel a hangom.

-        Az vagy. Jól hallottad. Nem lehetsz ennyire felelőtlen.

-        Ugyan már semmi baja sem lesz. – nyugtattam meg.

-        Hát ebben nem lennék olyan biztos.

-        Nem fogja senki sem bántani.

-        Én nem is emitt aggódok. – mondta miközben mosolyra húzta az ajkait.

-        Ezzel meg mire célzol? – kérdeztem meglepetten.

-         Hát tudod. Eun Mi még akkor is képes bajba kerülni mikor nem csinál semmit se. – kezdet el nevetni.

-        az képtelenség. Nem lehet valaki ennyire béna. – lepődtem meg.

-        Híd el, lehet. És te még nem találkoztál Eun Mi – val.

-        Csak ki bírja egy órát nélkülem.

-        Te tudod. De én szóltam. - ment el mellettem miközben megverekedte a vállam.

Eun Mi Pov:

Egy hatalmas boltba vezetett utam. Mikor bementem mintha mindenki engem nézet volna. És mikor leeset,

hogy miért már késő volt. Elfelejtettem leengedni a hajam. Így mindenki megbámult, amiért van valami a nyakamon. Mikor bevásároltam indultam haza. Lepakoltam a konyhába a cuccokat majd neki láttam a főzésnek. Mikor éppen már majdnem kész voltam csak egy pár darab gyümölcsöt akartam meghámozni, mikor megcsúszott a kezem és egy szép mély vágást ejtettem a csuklómon.

-        A francba. - A vérem egyből utat talált magának és folyt lefele a   

kezemen. Amit fogtam eldobtam és beszaladtam a fürdőszobámba. Meg mostam majd becsavartam a kezem egy törölközőbe még meg nem találom a ködszereket. De nem találtam se merre ezért leültem a kanapéra, és vártam, hogy Jiyong haza jöjjön. A látásom kezdet homályosodni ezért ledőltem és hamar el is aludtam.

To Be Continued..   

3.fejezet

Eun Mi Pov: 

Mikor Hana bement elmentem a legközelebbi padhoz és ott vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. Olyan fél órát, ha lehetett bent mikor, kijött egy öltönyös csávó a teremből és meg indult felém. Majd megállt előttem.

-        Kim Eun Mi? Örvendek a szerencsének. YG vagyok. – mondta mosolyogva majd meg hajolt. A szemem akkorára kikerekedett, hogy csoda, hogy ki nem eset.

-        Igen. Én vagyok. Én is örvendek a találkozásnak. – hajoltam meg én is.

-        Kérlek. Köves. – csak ennyit mondott majd elindult vissza ahonnan jött. Én meg követem őt. Mikor beértünk a terembe láttam, hogy Hana meg G- Dragon veszekednek. De mikor megpillantottak elhallgattak. Oda mentem barátnőmhöz és suttogni kezdtem.

-        MI folyik itt?

-        Majd mindent meg tudsz nem soká. – nem értetem mit kéne, hogy megtudjak.

-        Eun Mi. – szólt YG

-        Igen? – fordultam felé és csak ekkor vettem észre, hogy mindenki engem néz.

-        Amit most fogok mondani egy kicsit hihetetlenül fog hangzani, de igaz.

-        Mi?

-        Az elején kezdem. – kezdet bele mondandójába. – Hana az én lányom. – kikerekedett szemekkel pislogtam a mellettem álló szótlan lányra. Ő csak bólintott egyet, hogy igaz. – Ismertem a szüleidet. Édes apád közeli barátom volt. Mikor meghaltak ránk bíztak téged, hogy vigyázunk rád. De csak messziről figyeltünk téged. És mikor elég nagy lettél elküldtem Hanat, hogy vigyázzon rád. - egy kis szünetet tartott majd folyatta. – Aki ebbe a terembe van az mind vámpír. – mikor kimondta ezt a szót, hogy „vámpír˝ azt hittem dobok egy hátast. – És te pedig egy fél vámpír vagy. – fejezte be mondandóját. Azt se tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Mindenki arra várt, hogy szólaljak meg.

-        Hihihi – kezdtem el nevetni. – Most azt várjátok, hogy bevegyem ezt a mesét? – kérdeztem mikor már meg bírtam szólalni.

-        Igen. – felelték egyszerre.

-        Na persze. Azt akarjátok be adni nekem, hogy ti – mutattam rájuk és Hana –a. – vámpírok vagytok, és én – mutattam magamra- egy fél vámpír? – kérdeztem már hisztérikusan. - ÉS hogy ismertétek a szüleimet?  

-        Higgy nekik. Igaz – mondta barátnőm most már rám nézve. A szeméből azt olvastam ki, hogy nem ugratnak.

-        Tényleg? – kérdeztem szarkasztikusan. – És még is, hogy a fenébe, lettem fél vámpír vagy mi a csuda? – kezdtem ideges lenni.

-        Édes apád vámpír volt. Édes anyád meg ember. – adta tudatomra egy kedvesnek kinéző hölgyemény. – De édes anyád nem akár milyen ember volt ő különleges volt évszázadokra visszavezethető a családfátok. Ti nem voltatok mások, mint.. – kezdet bele én feszültem hallgattam őt. – a boszorkányok leszármazottai. Egy különleges nővel kezdődött minden. A neve ISOBEL COCKIE volt. Híres boszorkány volt még meg nem ölték. Volt egy jel a nyakán pont olyan, mint a tied. – mutatott a nyakamra. – Ez jelenti azt, hogy te is a leszármazottja vagy. És minden egyes leszármazottja megkapja az erejét. Ezért akarnak megszerezni téged. – fejezte be mondandóját.

-        Ha jó értem. – kezdtem el beszélni. – Akkor apám vámpír anyám boszorkány én pedig félig mind kettő?

-        Igen. – mondta Hana. – Édes anyád azzal bízott meg engem, hogy vigyázzak rád.

-        Najó, én ezt nem hallgatom tovább. – fogtam magam és ki akartam menni mikor Hana meg jelent előttem. – Ezt még is… - maradt tátva a szám.

-        Vámpír vagyok. – mutatta meg fogát. – Higgy nekünk. – nézett szomorúan a szemembe.

-        NEM. – ordítottam el magam, mikor hirtelen ki tört az összes üveg.

-        Eun Mi, nyugodj meg. – jött volna közelebb az a nő, aki az előbb beszélt.

-        Nyugodjak meg? Mikor most közlitek velem, hogy mi vagyok? – fogtam magam és Hanat félre lökve elviharoztam onnan olyan messzire amennyire csak lehet. 

D – Dragon Pov:

Figyelmesen hallgattam végig, hogy mit beszélgetnek. Egyszer csak Eun Mi fel kiállott, mire az össze üveg kitört. Csak kikerekedett szemekkel néztük mind annyian a lányt. Majd fogta magát és elviharzott.

-        Most mi lesz? – kérdeztem meg.

-        Szerinted? Utána kell menünk, ne hogy valami baja essen. – mondta Hana

-        Nünk? – kérdeztem. – Nem, csak neked. – jelentettem ki határozottan.

-        Te IDIÓTA! – üvöltött Hana

-        Minek neveztél? – csattantam fel.

-        Elég. – szólt közbe YG. – Mostantól ti – mutatott a BIG BANG- re és Hana – a- vigyáztok rá.

-        Már meg mondtam, hogy nem. – álltam fel helyemről. 

-        Rendben van. – mondta Top.

-        Hogy mi? - néztem Top – ra.

-        Remek. És nálatok is fognak lakni.

-        Miiii?

-        Csitt Jiyong. – hallgattatott el Taeyang. – Rendben. De nálunk már csak egy üres szoba van.

-        Hm. – gondolkozott el YG. – Akkor Hana veletek. – mutattatott a fiúkra – Eun Mi meg veled. – mutattatott rám. Még mi ellőt meg szólalhattam volna. A fiúk bele egyeztek.

-        Menjünk. – mondta Hana. Követtük őt. Még kerestük őt morogtam magamba. Majd meg találtuk egy parkban egy padon aludva.

Eun Mi Pov:

Mikor kirohantam az épületből nem figyeltem arra, hogy merre megyek csak azt vettem észre, hogy egy parkban sétálok. Ott leültem egy padra és sírni kezdtem. Igazuk van teljes mértékbe. Apáék hagytak rám egy levelet miben ezt elmondták nekem. Csak akkor még nem hittem nekik. Azt hittem, hogy csak ugratnak. De be kell látnom, hogy igaz. Miközben ezeken elmélkedtem elnyomott az állom. Majd mikor felébredtem egy puha ágyban találtam magam.

-        Mi a …

To Be Continued…

2.fejezet

Eun MI Pov:

Mikor elkezdtem táncolni, csak én voltam, senki más nem létezett körülöttem.  Mikor befejeztem, meghajoltam és kimentem a teremből. Majd barátnőmhöz mentem.

-        Most te jössz. – mosolyogtam rá. – Sok sikert. – öleltem meg.

-        Köszönöm. – mosolygót ő is. – Szoríts nekem. – mondta majd besétált a terembe. Én pedig el blatyogtam a legközelebbi padhoz és vártam, hogy barátnőm kijöjjön.

Hana Pov:

Mikor beléptem a terembe egyből ledöbbentem. Ezek vámpírok. És nem más vezeti ezt a céget mint a saját apám.

-        Hana? – hallottam meg apám hangját.

-        Szia. – mosolyogtam rá. – Rég láttalak. Apa. – erre a kijelentésemre mindenki felkapta a fejét és végig mértek. De volt egy nem kívánatos személy is.

-        Hogy kerülsz ide? – kérdezte nyávogva a húgom.

-        Szerinted?  - néztem rá nem valami szépen

-        Azt hittem, hogy meghaltál. – nyávogott tovább.

-        Ó, szóval apa nem mondott el neked semmit. Mondjuk nem is csodálkozok. – mértem végig. Ugyan olyan, nem változott semmit. A kis hercegnő.

-        Ezt meg, hogy érted? – jött közelebb.

-        Jaj, úgy félek. Most nem te vagy a középpontba, szóval dugulj el, ha kérhetném. Idegesítesz. – mosolyogtam rá önfeledten.

-        Mégis… - nem tudta befejezni, mert, apa közbe szólt.

-        Sora. Elég legyen. – a húgom csak tátott szájal nézte, ahogy elhaladtam mellette.

-        Kicsim. – ölelt meg apa. – Nagyon hiányoztál.

-        Apa. Te is nekem. De tudod, hogy kötelességem volt. – húzódtam el tőle.

-        Igen. És úgy látom sikerült.

-        Igen. De nem soká kezdődik. – mentem távolabb mindenkitől.

-        Valaki magyarázza már el, hogy mi a jó élet folyik itt. – szólt köze Top.

-        És mi az, hogy apa? – kérdezte Seungri.

-        Hát tudjátok…. – kezdet bele apám.

-        Majd én. – mondtam. – Kezdem az elején. Nos tehát a nevem Jin Hana. A főnökötök lány vagyok és a kis Sora hercegnő nővére. – fintorodtam el. – Én nem itt Koreába születtem, hanem Japánban. A feladatom az volt, hogy vigyázzak. Az egyetlen fél vér vámpírra. Aki nem más, mint Kim Eun Mi. Akit az előbb láthattatok. Nem tud semmit, az egész vámpíros sztoriról. De kezd feléledni a vámpír énje.

-        Ezt most komoly? – kérdezte Jiyong. – Eddig kerestük és csak most kell megtudnunk, hogy a főnök tudta, hogy hol van. – nézet apámra-szemre hányóan.

-        Igen. Bocsánat. De a cégünknél vannak téglák ezért nem árultam el semmit. – kért bocsánatot apa.

-        Na, most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Eun Mi – t meg akarják kaparintani.

-        Igen. Ezt tudjuk. – szólalt meg Taeyang.

-        Oké. – tapsolt egyet apám. – Akkor meg van a megoldás. – mosolygót, mint egy vadalma.

-        És mi az? – kérdeztem tőle meglepetten.

-        Az, hogy fel vagytok véve a céghez. És, hogy a BIG BANG táncosai lesztek, és ők fognak rátok vigyázni.

-        Miiiiii? – csattatunk fel egyszerre a tagokkal.

-        Azt már nem. – mondtam idegesen.

-        Hogy, én bébisintér legyek? Soha! – dühöngött Jiyong.

-         Nyugalom. Ez a legjobb megoldás. Kész. Nincs vita. – mondta apám és be hívta Eun MI- t.

To Be Continued…