3.fejezet

Eun Mi Pov: 

Mikor Hana bement elmentem a legközelebbi padhoz és ott vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. Olyan fél órát, ha lehetett bent mikor, kijött egy öltönyös csávó a teremből és meg indult felém. Majd megállt előttem.

-        Kim Eun Mi? Örvendek a szerencsének. YG vagyok. – mondta mosolyogva majd meg hajolt. A szemem akkorára kikerekedett, hogy csoda, hogy ki nem eset.

-        Igen. Én vagyok. Én is örvendek a találkozásnak. – hajoltam meg én is.

-        Kérlek. Köves. – csak ennyit mondott majd elindult vissza ahonnan jött. Én meg követem őt. Mikor beértünk a terembe láttam, hogy Hana meg G- Dragon veszekednek. De mikor megpillantottak elhallgattak. Oda mentem barátnőmhöz és suttogni kezdtem.

-        MI folyik itt?

-        Majd mindent meg tudsz nem soká. – nem értetem mit kéne, hogy megtudjak.

-        Eun Mi. – szólt YG

-        Igen? – fordultam felé és csak ekkor vettem észre, hogy mindenki engem néz.

-        Amit most fogok mondani egy kicsit hihetetlenül fog hangzani, de igaz.

-        Mi?

-        Az elején kezdem. – kezdet bele mondandójába. – Hana az én lányom. – kikerekedett szemekkel pislogtam a mellettem álló szótlan lányra. Ő csak bólintott egyet, hogy igaz. – Ismertem a szüleidet. Édes apád közeli barátom volt. Mikor meghaltak ránk bíztak téged, hogy vigyázunk rád. De csak messziről figyeltünk téged. És mikor elég nagy lettél elküldtem Hanat, hogy vigyázzon rád. - egy kis szünetet tartott majd folyatta. – Aki ebbe a terembe van az mind vámpír. – mikor kimondta ezt a szót, hogy „vámpír˝ azt hittem dobok egy hátast. – És te pedig egy fél vámpír vagy. – fejezte be mondandóját. Azt se tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Mindenki arra várt, hogy szólaljak meg.

-        Hihihi – kezdtem el nevetni. – Most azt várjátok, hogy bevegyem ezt a mesét? – kérdeztem mikor már meg bírtam szólalni.

-        Igen. – felelték egyszerre.

-        Na persze. Azt akarjátok be adni nekem, hogy ti – mutattam rájuk és Hana –a. – vámpírok vagytok, és én – mutattam magamra- egy fél vámpír? – kérdeztem már hisztérikusan. - ÉS hogy ismertétek a szüleimet?  

-        Higgy nekik. Igaz – mondta barátnőm most már rám nézve. A szeméből azt olvastam ki, hogy nem ugratnak.

-        Tényleg? – kérdeztem szarkasztikusan. – És még is, hogy a fenébe, lettem fél vámpír vagy mi a csuda? – kezdtem ideges lenni.

-        Édes apád vámpír volt. Édes anyád meg ember. – adta tudatomra egy kedvesnek kinéző hölgyemény. – De édes anyád nem akár milyen ember volt ő különleges volt évszázadokra visszavezethető a családfátok. Ti nem voltatok mások, mint.. – kezdet bele én feszültem hallgattam őt. – a boszorkányok leszármazottai. Egy különleges nővel kezdődött minden. A neve ISOBEL COCKIE volt. Híres boszorkány volt még meg nem ölték. Volt egy jel a nyakán pont olyan, mint a tied. – mutatott a nyakamra. – Ez jelenti azt, hogy te is a leszármazottja vagy. És minden egyes leszármazottja megkapja az erejét. Ezért akarnak megszerezni téged. – fejezte be mondandóját.

-        Ha jó értem. – kezdtem el beszélni. – Akkor apám vámpír anyám boszorkány én pedig félig mind kettő?

-        Igen. – mondta Hana. – Édes anyád azzal bízott meg engem, hogy vigyázzak rád.

-        Najó, én ezt nem hallgatom tovább. – fogtam magam és ki akartam menni mikor Hana meg jelent előttem. – Ezt még is… - maradt tátva a szám.

-        Vámpír vagyok. – mutatta meg fogát. – Higgy nekünk. – nézett szomorúan a szemembe.

-        NEM. – ordítottam el magam, mikor hirtelen ki tört az összes üveg.

-        Eun Mi, nyugodj meg. – jött volna közelebb az a nő, aki az előbb beszélt.

-        Nyugodjak meg? Mikor most közlitek velem, hogy mi vagyok? – fogtam magam és Hanat félre lökve elviharoztam onnan olyan messzire amennyire csak lehet. 

D – Dragon Pov:

Figyelmesen hallgattam végig, hogy mit beszélgetnek. Egyszer csak Eun Mi fel kiállott, mire az össze üveg kitört. Csak kikerekedett szemekkel néztük mind annyian a lányt. Majd fogta magát és elviharzott.

-        Most mi lesz? – kérdeztem meg.

-        Szerinted? Utána kell menünk, ne hogy valami baja essen. – mondta Hana

-        Nünk? – kérdeztem. – Nem, csak neked. – jelentettem ki határozottan.

-        Te IDIÓTA! – üvöltött Hana

-        Minek neveztél? – csattantam fel.

-        Elég. – szólt közbe YG. – Mostantól ti – mutatott a BIG BANG- re és Hana – a- vigyáztok rá.

-        Már meg mondtam, hogy nem. – álltam fel helyemről. 

-        Rendben van. – mondta Top.

-        Hogy mi? - néztem Top – ra.

-        Remek. És nálatok is fognak lakni.

-        Miiii?

-        Csitt Jiyong. – hallgattatott el Taeyang. – Rendben. De nálunk már csak egy üres szoba van.

-        Hm. – gondolkozott el YG. – Akkor Hana veletek. – mutattatott a fiúkra – Eun Mi meg veled. – mutattatott rám. Még mi ellőt meg szólalhattam volna. A fiúk bele egyeztek.

-        Menjünk. – mondta Hana. Követtük őt. Még kerestük őt morogtam magamba. Majd meg találtuk egy parkban egy padon aludva.

Eun Mi Pov:

Mikor kirohantam az épületből nem figyeltem arra, hogy merre megyek csak azt vettem észre, hogy egy parkban sétálok. Ott leültem egy padra és sírni kezdtem. Igazuk van teljes mértékbe. Apáék hagytak rám egy levelet miben ezt elmondták nekem. Csak akkor még nem hittem nekik. Azt hittem, hogy csak ugratnak. De be kell látnom, hogy igaz. Miközben ezeken elmélkedtem elnyomott az állom. Majd mikor felébredtem egy puha ágyban találtam magam.

-        Mi a …

To Be Continued…